“Mamma, vorrei diventare prete!” – “Edesanyàm, én pap leszek ! “

mag 21st, 2012 | By | Category: Il Serra nel Mondo

 

Dopo il testo italiano segue il testo in lingua magiara. Nella  intervista che segue,  la giornalista Brigitta Kádár tratta della vita e della formazione di Padre Lajos (Luigi) Tóth S.J. di Hódmezővásárhely, per conoscerla più da vicino. Nella città delle ” Cinque chiese” (Pécs)  era meraviglioso veder Padre Toth di nuovo con il viso sorridente e con il suo cuore giovanile dopo aver subito 5 operazioni chirurgiche.

Padre, ci racconti della sua infanzia e dei motivi per diventare sacerdote?

Io sono nato a Tóalmás dove sono cresciuto fino all’età di 10 anni. Nel 1943 frequentavo la quarta classe elementare e avevo una grande voglia di continuare a studiare. Con l’aiuto di Dio potei continuare gli studi per realizzare la vocazione sacerdotale. Mia madre però non poteva aiutarmi dal punto di vista economico. Un giorno presi il “Giornale del cuore” e leggendo i piccoli annunci ho trovato una possibilità di studiare per diventare sacerdote con il sostegno materiale del vescovado di Győr. Io servivo regolarmente nelle sante Messe, ma la figura del nostro vecchio arciprete non mi attirava. Ma dopo aver letto quella possibilità sentivo sempre più il desiderio di diventare sacerdote e dicevo a mia madre: “Mamma, mamma, io vorrei diventare sacerdote”. Seguendo il consiglio del nostro arciprete ho cominciato gli studi a Vác dopo aver superato gli esami d’ammissione come studente.

Quali furono le tappe più importanti fino alla consacrazione sacerdotale? Quali furono le sue esperienze negative durante e dopo la seconda guerra mondiale ?

Divenni sacerdote 53 anni fa. Potei finire la prima classe del liceo classico il 19 marzo del 1944 a causa dell’occupazione dell’Ungheria e soltanto nel maggio del 1945 potei cominciare la seconda classe e finirla alla fine di luglio. Fino all’estate del 1948 potei continuare gli studi e dopo la nazionalizzazione del licei classici finii la settima classe nel liceo e dopo l’ottava classe ho dato gli esami di maturità. Nel settembre del 1950 ho vestito l’abito talare e partecipavo alla sante Messe del nostro villaggio. Poi a causa della pressione politica dell’ispettore scolastico di mia madre e del regime ho interrotto gli studi, diventando operaio nel settembre del 1951 ad Óbuda.

Come è arrivato alla Compagnia di Gesù?

Mi sono occupato della mia formazione sacerdotale in una grande città sconosciuta per me. E mi sono ricordato di un sacerdote certo Antal (Antonio) Pálos. Lui veniva dalla chiesa del Gesù. Io l’ho cercato e ci siamo incontrati qualche giorno prima del Natale e così il mio desiderio si realizzò fra i Gesuiti. Quel sacerdote mi chiese di “Pregare col cuore per conoscere la santa volontà di Dio!” Il 2 febbraio io ero studente del noviziato.

Dopo il servizio militare lei è ritornato fra i sacerdoti della Regione di Vác con l’aiuto del prete Tibor Korompai, fra i sacerdoti di Eger e nel 1958 lei è stato consacrato dall’Ausiliare Vince (Vincenzo) Kovács. Che cosa ha scelto per motto della sua missione? Secondo il suggerimento del mio Padre spirituale ho scelto:” Cuore di Gesù ho fiducia in Te”. Quali difficoltà ha vissuto durante il comunismo?

Svolgevo la mia vita sacerdotale. Nel 1965 ero spiato dalla polizia fino al 1989 a causa dell’ appoggio a Elemér Rózsa, che era mio compagno di studi.

Dopo 53 anni di servizio sacerdotale come giudica la riduzione e la mancanza di sacerdoti?

Oggi nelle famiglie nascono pochi figli. Anche i genitori credenti non stimolano i figli a diventare sacerdoti. Da sole le scuole cattoliche non possono risolvere questo problema. Negli altri paesi europei diminuisce l’influenza della religione cattolica ed i pochi sacerdoti sono sempre più caricati d’impegni così sarebbe necessario l’aiuto dei laici, dei credenti.

Come ritiene di esprimere il ringraziamento a Dio?

Dopo 5 operazioni sono riuscito a buttare le stampelle e posso servire di nuovo Dio ed i credenti come prima. Ora ho compiuto 80 anni e sono contento e felice di servire e aiutare i sacerdoti e i fratelli laici

Béla Gégény Governatore del Distretto 162 di Serra International

Ha tradotto Pintérné Kurunczi Magdolna

Ha coordinato Fürediné Z. Zita

- “Edesanyàm, én pap leszek ! “

A kóvetkezó  sorokban  P. Tóth Lajos SJ  hódmezóvàsàrhelyi atya élet-

ùtjàt kisérhetjuk végig, ismerkedhetùnk meg vele kicsit kòzelebbról. Október 3-àn Pécsett fantasztikus volt làtni, hogy bar az elmùlt idószakban 5 mùtéten esett àt, jàrni is alig tudott, de akkor fiatalos lendulettel, mosolygós tekintettel òrvendeztetett meg bennunket.

Dr. K. B: Meséljen, atya egy kicsit gyermekkoràról, és arról, mi inditotta arra, hogy pap legyen?

P. T. L. SJ: Tóalmàson szùlettem és neveikedtem 10 éves koromig. 1943- ban fejeztem be az elemi iskola 4. osztàlyàt. Nagy vàgy élt szivembe, hogy kózépiskolàba menjek. A Jóisten ezt, és a csalàd nehéz anyagi helyzetét hasznàlta fól, hogy fìgyclmemet a papi hivatàsra irànyitsam. Édesanyàm fàjó sziwel próbàlt meggyózni, hogy nem bir tanittatni. Kezembe kerùlt egy “Sziv ùjsàg”. A hirdetések kózótt talàltam a gyóri pùspókség hirdetését, hogy szegény fìùkat is felvesznek a papneveló intézetbe, ha mar elvégezték az elemi 4. osztàlyàt és papok akamak lemii. Addig jàrtam ugyan ministràini, de az óreg esperes ùr példàja nem vonzott. A hirdetés elolvasàsa utàn, mint villàm csapott a IeLkembe a gondolat és rendithetetlen eihatàrozàs: Pap akarok lenni. Az ùjsàgotù lobogtatva szaladtam a konyhàba édesanyàmhoz: “Édesanyàm, édesanyàm! Én pap leszek”. Esperesùnk tanàcsàra Vàcra jelentkeztem, mert oda tartoztunk. Két héttel késóbb jótt a levél, hogy sikeres felvéteit nyertem ingyenes nóvendékként.

Dr. K. B.: Milyen utat kellett bejàrni a szentelésig? A màsodik vilàghàborù és az azt kovetoévek nehézsége mennyire befolyàsolta?

R T.L. SJ: 53 ève szenteltek pappa. A gimnàzium elsó osztàlyàt mar 1944. màrcius 19-én be kellett fejeznùnk a német megszàiiàs miatt. A 2. osztàlyt csak 1945 màjusàban tudtuk megkezdeni ésjùlius végén fejeztuk be. 1948 nyaràig nyugodtan folytattuk a tanulàst. Akkor viszont àllamositottàk a piarista gimnàziumot is. A 6. osztàlyt még ott végeztùk, de a kispapok zakiatàsa miatt Péteri pùspòk ùr a kóvetkezó évre lótrehozta a szeminàriumban a magàn-gimnàziumot. Itt végeztem el a 7 osztàlyt. MiveI szerettem volna minél elóbb biztositani a szentelést s évvesztes is voltam, a pùspòk ùr engedélyt adott, hogy a nyarat is a szeminàriumban tòltsem, magàn ùton àt vegyem a 8. osztàly anyagàt és magàn érettségit tegyek, sikerùlt. 1950 szeptemberében magamra ólthettem a reverenda! Leiki vezetóm biztatàsàra a nyàri szùnetben is hordtam. Az Isteni Gondviselés kùlònós módon ezt is fólhasznàlta hivatàsom alakitàsàra. Reggelente e reverendàban mentem a szentmisére Egyik nap idegen csoport érkezett a faluba, kóztùk volt a jàràsi tanfelùgyeló is. Kérdésére: “Ki ez a fiatai ember, aki papnak tanuP” A helyi vezetók vàlasza: “A Tóth tanitó néni fia.” Erre kikeit magàból a tanfelùgyeló: “No, majd gondom lesz rà, hogy kirùgjuk az àllàsàból, ha engedi, hogy a fia papnak tamil.” Màsnap a helyiek megsùgtàk cdesanyàmnak. Erre Vàcra utaztam. Ùgy dòntòttùnk, hogy megszakitom tanulmànyaimat, segédmunkàs leszek Óbudàn abban a gyàrban, ahol cgyik nóvérem ùzemi óvónò volt. fgy lett belólem 1951 szeptemberétói gyàn munkàs.

Dr. K. B.: Hogyan vedeteti mégis az ut a Jézus Tàrsasàgdig?

P. T.L. SJ: Nem a nehéz fìzikai munka okozta szàmomra a legnagyobb gondot, hanem az az aggodalom, hogyan tudom majd megórizni, sót eròsiteni hivatàsomat, e nagy ismeretlen vàrosban: Mely templomba jài-jak?, Ki legyen a leiki vezetóm ?, nem ismertem a budapesti papokat. Egyszer csak eszembe villant egy név, annak a papnak a neve, aki elózó novemberben leikigyakorlatunkat vezette: Pàlos Antal. Ùgy emiékeztem, hogy a Jézus Szive tcmplomtói jótt. Elsó szabad délutànomon fel-^ kerestem ezt a templomot, de Pàlos atya mar nem lakott a Rendhàzban A sckrestyés testvér felvilàgositott, ha beszélni akarok vele, pénteken regge! 6 órakor a Szent Ignàc oltàmài fog misézni. Elvàllata leiki vezetésemet és megjelòlte, melyik utca sarkon tudunk, majd talàikozni. Egy-egy talàikozàsnài elvégeztem szentgyónàsomat, o megadta a kelló irànyitàst, ellàtott leiki olvasmànyokkal, fólee iezsuita szentek  eredménye? Az a fólismerés, hogy sorsom alakulàsa nem véletlen, talàn az a Jó Isten akarata, hogy pap hivatàsomat a Jézus Tàrsasàgban óljem meg. Beszàmolómra az atya vàlasza: “Imddkozz buzgón, hogy hiztosan folismerd az Ùr szent akaratdt!” Két héten belùl kértem felvételemet a Tàrsasàgba. Akkor vallotta be, hogy jelenleg o a tartomànyfónók. Januàr elején kózólte az órómhirt: “Fól vagy véve; fcbruàr 2-àn egy egyetemista fìùval megkezditek az ùjonc évet^ a noviciàtust. Egyeniòre én làtom el a novicius-mesteri feladatokat nàiatok.” (Igy indult meg az àllamilag illegàlis noviciàtus).

Dr. K. B: Majd nemsokàra jòtt a sorkatonasàg. Leszerelése utàn Korompai Tibor atya volt az, ahi elintézte visszavételét a Vóci Egyhàzmegye kispapjai kózé, s az egri szeminàriumba irànyitotta, meri a vdcit mar elvették a hatósàgok. 1958. jùnius 15-én szentelte pappa Dr. Kovàcs Vince segédpùspok. Mit vàlasztott jelmondatàul?

R T.L. SJ: Uj misésjelmondatnak leiki atyàm aztjavasolta: “Jézus szivc,

bizom benncd”. Az apostoli buzgósàg arra inditott, hogy az ùj misés

képen ez ajelmondat szerepeijen. “Jézus szive, Jójjón el a tè orszàgod!”

Dr. K.B: Milyen nehézségekkel kellett szembenéznie a kommunizmus idején?

R T.L. SJ: Igyekeztem a lehetóségek és elóiràsok szerint végezni

a leikipàsztori munkàt. 1965-ben a Rózsa-féle ósszeeskùvés résztvevójének nyilvànitott a rendórség, mert Rózsa Elemér atyàhoz heti rendszerességgel jàrtam Bohàn Bela atyàval egyùtt fìlozófìai tovàbbképzésre. Ettói kezdve megszokottà vàlt szàmomra, hogy egy halvànyszùrke Volga gépkocsi jón mògóttem, ha kùltemleti hittanra vagy misézni mentem motoron, késóbb autón. Ezt 1989 utàn mar nem tapasztaltam.

Dr. K. B: 53 év papi szolgólat utàn miben Idtja apaphiàny okait?

P. T.L. SJ: A legtòbb csalàdban kevés a gyerek. Igy meg vallàsos szùlók sem igyekeznek segiteni, 1 vagy 2-3 gyermekùk kòzùl valamelyiknek a fólismert papi vagy szerzetesi hivatàs vàllalàsàt A kommunizmus idején a néhàny megtùrt egyhàzi kózépiskolàból jótt az utànpótìàs. Az a benyomàsom, hogy a megszaporodott egyhàzi iskolàkban sem tudjàk most biztositani azt a szellemet, amely a papi és szerzetesi hivatàs vàllalàsàra serkentené a tanulókat. Ùgy tùnik: Europa oiyan orszàgaiban is, ahol volt bóven hivatàs, ott is csókkentóleg hat a keresztény hitét vesztett tàrsadalom befolyàsa. Vilàgi munkatàrsak segitsége nélkùl a tùlterheit pap, még a legfontosabb leikipàsztori feladatokat sem tudnà mind ellàtni.

Dr. K. B.: Mikor tapasztalta meg a legnagyobb orómót és hàlàt a Jóisten irànt?

R T.L. SJ: Talàn akkor, amikor 5 mùtét utàn a mankót eldobhattam, és fajdalommentesen, szinte minden leikipàsztori munkàt ùgy tudtam ùjra végezni, mint a betegségek elótt. Most, amikor beleléptem 80. élet- évembe, nagy bizalom tòlt el, hogy még egy ideig segithetek helyben és a kórnyéken szolgàló pap testvéreimnek.

Tags: , , , , ,

Comments are closed.